Jelenlegi hely
Új hozzászólás
Amikor komoly kapcsolatot kezdünk valakivel, gyakran elfelejtkezünk róla, milyen lenne őt „jól szeretni”. Elkezdjük ugyanis elvárni azt, hogy úgy gondolkodjon, úgy cselekedjen, úgy érezzen és úgy működjön, ahogyan mi szeretnénk.
Ha nem akkor ér haza, ha nem abban a formában tesz meg valamit, ha nem úgy viselkedik, ahogy kitaláljuk, azonnal orrolni kezdünk rá.
És ezt az egészet szeretetnek vagy szerelemnek nevezzük.
Valójában sokkal szeretettelibben viszonyulunk innentől a vadidegenekhez, mint a saját társunkhoz. Hogy miért?
Mert az idegeneknek megengedjük, hogy azt és úgy tegyék, ahogyan csak szeretnék. Megengedjük nekik, hogy hibázzanak, hogy rosszul oldják meg a problémáikat. Röviden úgy is mondhatnánk, hogy nem is érdekel minket ez. Hiszen nem is ismerjük a másikat.
Ezzel szemben úgy gondoljuk, ha valakit „szeretünk”, akkor ez azt jelenti, hogy folyamatosan bele kell nyúlnunk az életükbe, és különféle módszerekkel: a rábeszéléstől a veszekedésig, a tányércsapkodástól az érzelmi zsarolásig meg kell próbálnunk rávenni a másikat, hogy „jól működjön”. Hiszen hogyan is engedhetnénk meg, hogy a másik elrontson valamit, amikor annyira „szeretjük”?
Figyeld meg, milyen az energiája egy ilyen kapcsolatnak. Gúzsba kötlek, megszabom, milyen keretek között működhetsz, és ha nem az vagy, akinek én kitalállak, akkor „bünti” lesz.
Nem véletlenül mondják, hogy az égben kötött kapcsolatokat a Földön rontják el.
Emlékszel még, milyen általában egy szerelmi kapcsolat eleje? Minden jó, amit a másik tesz, és elfogadjátok egymást úgy, ahogyan vagytok.
Mi lenne, ha hosszú távon is működhetne ez így?
Mennyivel másképp viszonyulnátok egymáshoz a partnereddel, ha mindig teljes elfogadást tapasztalnátok? Ha mindig azt éreznétek egymással kapcsolatban: úgy vagy jó, ahogy vagy. Úgy szeretlek, amilyen vagy. Tedd azt, amit gondolsz.
Persze hallgass meg nyitott szívvel, és gondold át az én javaslatomat is, de a saját dolgodban dönts úgy, ahogy Te jónak látod.
Érzékeld meg, mennyivel több mozgásteret tudna teremteni az, ha meghagynád a másiknak a lehetőséget, hogy a saját szájaíze szerint működjön.
Lehet, hogy még a Te véleményedet is jobban hajlandó lenne figyelembe venni, ha nem tukmálnád rá, csak lehetőséget adnál neki, hogy egy másik nézőpontot is átgondolhassson?
Csak emlékezz vissza, egy szerelem elején mennyire hallgatsz a másikra. Hiszen tudod, hogy nem akar rosszat. De azt is tudod, hogy szeret annyira, hogy elfogadja, ha másként döntesz. Így könnyebben elfogadod az ő álláspontját.
Egy kapcsolatnak nem kell törvényszerűen átmennie versengésbe. Nem muszáj elkezdeni „birkózni” azon, hogy kinek legyen igaza, és kinek a szava döntsön.
Mi lenne, ha észrevennénk, hogy minden kapcsolatban két önálló ember van jelen? És nem két „fél ember”, akik javításra szorulnak?
Ha szeretnél többet megtudni attól, hogyan működhet gördülékenyen egy párkapcsolat hosszú távon is, gyere el az Iránytű a nagyszerű párkapcsolathoz előadásra Szegeden. Részleteket az alábbi linkre kattintva találsz:
A cikk szerzője:
Kepenyes Zsuzsanna
Segítőd a szemléletváltásban