Új hozzászólás

Bezzeg régen, akkor sokkal jobban szerették egymást az emberek egy párkapcsolatban. – gondolják sokan. Sajnos azonban az igazság az, hogy régen se voltak boldogabbak a hosszú távú házasságok. Csak a felek a legtöbb esetben beletörődtek, hogy ez jutott nekik, és ezt kell végigcsinálni. És ez egyáltalán nem volt olyan idilli, mint hisszük, hiszen ha egy férfi verte a feleségét, azt is el kellett viselni, ha ivott, azt is, ha az asszony nem főzött jól vagy nem volt elég odaadó, azt is ki kellett bírni. Nem lehetett mást, jobbat választani. Csak zsörtölődni és követelőzni. És beletörődni a változtathatatlanba. Nem volt más lehetőség.

Ma azonban már sokkal jobb a helyzet. Az ember eldöntheti, benne akar-e maradni egy kapcsolatban vagy sem. Megfelel-e neki a másik személyisége, viselkedése, vagy inkább mást keres. Ebből kifolyólag persze nagyon sok párkapcsolat fel is bomlik. Egyesek azt állítják, azért, mert nem akarnak a felek dolgozni a kapcsolaton. Ami nem működik, inkább kidobják. Én nem így látom. Elég hosszú konfliktussal teli időszak tudja megelőzni a szakítást. (Persze nem minden esetben, de gyakran.) Vagyis a felek legtöbbször próbálkoznak, csak nem tudják, mi lenne az a mód, amivel tényleg javítani lehet a kapcsolaton, nem pedig tovább rontani. Aztán persze egy idő után feladják, mert kifogynak az ötletekből. És nagy eséllyel a másikat okolják, amiért az nem tett eleget. Nem hallgatott meg minket, és semmibe vette a kéréseinket. A kéréseinket, hogy változzon meg.

És már meg is van a zsákutca, amibe a párok besétálnak, és aztán nem találják a kiutat. Igen, az a pont az, amikor elkezded a másikat nyüsztetni, hogy változzon meg. Mert nem fog. Nem azért, mert nem szeret, hanem mert ez nem így működik. A másik egy tőlünk független személy. Mindig az volt, és mindig is az lesz. Még akkor is, ha párkapcsolatban élünk. Kizárólag akkor fog érdemben változni, ha ő úgy határoz. De ezt se sürgetni, se erőltetni nem lehet. Mert ha erőltetjük, akkor látszólag behódolhat ugyan, de az nem lesz valódi változás. Nem lehet, mert nem belülről jött. Ezzel csak generálsz egy boldogtalan embert magad mellé. Valakit, aki, hogy a kedvedben járjon, másképp fog viselkedni, mint ahogy szeretne. Vagyis elkezd nem önmaga lenni. Márpedig amikor nem vagy önmagad, az kényelmetlen. És hosszú távon megnyomorító is. Ha a másik nem jobban érzi magát melletted, hanem rosszabbul, mint ha egyedül lenne, akkor ott nagy baj van. Ezt Te magad is átláthatod így. Innentől nem is csoda, ha a végén az egyik vagy a másik fél kilép a kapcsolatból. Vagy az, aki elnyomja önmagát, mert már nem bírja tovább, hogy úgy tegyen kedvére a másiknak, hogy közben neki valaki másnak kell lennie, mint aki valójában. Vagy az, aki szerette volna átalakítani a másikat, mert most kapott egy passzív, uncsi társat, vagy egy folyton morgolódót, esetleg valakit, aki sosincs már otthon, mert valahogy nem érzi jól magát mellette.

Igen, amikor elmúlik a rózsaszín köd, meglátod, hogy a másik nem tökéletes. (Nyugi, Te sem vagy az.) De ez nem számít. Azonnal elkezd idegesíteni a másiknak ez vagy az a viselkedése, tulajdonsága, és őt akarod rávenni, hogy változtasson. Ahelyett, hogy magadban keresnéd a változás lehetőségét. Hiszen a probléma innentől Benned él. Te látod elviselhetetlennek a másikat, tehát a Te nézőpontod hordozza a problémát. A másik azelőtt is pont ugyanilyen volt, hogy elkezdett volna idegesíteni. Csak akkor Te még nem ilyen szemmel nézted ezt a dolgot. Vagyis Te változtál meg egy olyan irányba, amitől számodra kellemetlenné vált valami. Teljesen logikus hát, hogy Neked kell erről a pontról tovább változni olyan irányba, ahol megint elviselhetővé válik a helyzet.

Mi kell ehhez?

Egy nagy-nagy adag elfogadás a másik felé. Igen, valóban nem tökéletes. Nem is lesz az soha. Ahogyan én sem. De ő most ilyen. Én pedig emilyen vagyok. Ha magamon nem tetszik valami, hatalmamban áll változtatni rajta. Ha neki nem tetszik valami saját magán, ő is változtathat. De egymáson nem változtathatunk erőszakkal. Csak azáltal tud és fog ő változni, ha előbb én változom. A megváltozott önmagamhoz ugyanis neki is másként kell hozzáállnia, és így önkéntelenül ő is változtatni fog. Ha én házsártos leszek, és szidom, akkor ő ellenkező lesz és pukkancs. Én másként viszonyulok hozzá, és ő is elkezd utálatosabb lenni velem. Én változtattam, erre ő is. Látod? Ennyire egyszerű. Csak persze ha azt szeretnéd elérni, hogy kedves legyen és figyelmes, akkor ezt azzal éred el, hogy Te kedves vagy, figyelmes és elfogadó. Ha kényszeríteni akarod, és zsörtölődsz, csak arra tanítod, hogy visszazsörtölődjön vagy megutáljon. Ez nem az az út, amerre terelni szeretnéd, igaz?

Ezek azok a trükkök, amiket nem tanítanak meg nekünk. De ettől működik egy kapcsolat.

Ha szeretnél még több működő tippet és trükköt kapni, akkor gyere el az Iránytű a nagyszerű párkapcsolathoz előadásra Szegeden.
Részletekért kattints az alábbi linkre:

Párkapcsolat előadás Szegeden

A cikk szerzője:

Kepenyes Zsuzsanna
Segítőd a szemléletváltásban