Jelenlegi hely
Rolf Dobelli: Gondolj bele, hogy ne ess bele! című könyve különleges olvasmány. Alcíme: A hétköznapi gondolkodás 52 csapdája. Ez azt jelenti, hogy kb. 2-3 oldal terjedelemben ír egy-egy olyan gondolkodási beidegződésünkről, ami megnehezíti az életünket. Olvashatjuk egyfolytában (ez nem könnyű, mert akaratlanul is meg-megállunk töprengni) vagy naponta, hetente egyenként.
A szerző abból indul ki, hogy agyunk vadászó-gyűjtögető életmódra lett kitalálva. Ma azonban teljesen megváltozott világban élünk, amihez gondolkodásunk nem igazán alkalmazkodott. Ez okozza, hogy nap mint nap rossz, gyakran elhamarkodott döntéseket hozunk, és ennek súlyos következményei lehetnek. Elveszíthetjük az állásunkat, a pénzünket, tönkretehetjük a párkapcsolatunkat, ha nem vagyunk képesek kiszabadulni egy-egy rossz, fojtogató élethelyzetből.
Gondolkodási hibáink a racionalitástól, az optimális logikus, ésszerű gondolkodástól és viselkedéstől való szisztematikus eltérést jelentik. Tévedéseinkben sajnos (és nem tudatosan!) gyakran ismételjük magunkat. Többször becsüljük túl a tudásunkat, mint alá. Félünk a veszteségtől, mivel az kétszer jobban megrendít érzelmileg, mint a nyereség, ezért hamarabb döntünk, cselekszünk, mint kéne. Ugyanabba a gondolkodási csapdába még a legintelligensebb emberek is beleesnek, nem is egyszer. Az az igazság, hogy az evolúció felgyorsult, és agyunk ezt nem képes követni. Megmaradt bennünk az az ősi, ösztönös viselkedési forma, hogy a cselekvés fontosabb, mint a gondolkodás. Igaz, ma már nem kell egy kardfogú tigris elől menekülni, ennek ellenére ritkábban mérlegelünk, mint kéne, és ez hátrányunkra válhat. Persze ösztönös döntéseink bizonyos körülmények között (pl. párválasztás) jobban beválnak, hiszen ha ezt szigorúan gondolkodásra hagyatkozva döntenénk el, akár örökre egyedül maradhatnánk. Bár a „józan eszünk” sem mindig olyan megbízható társunk, mint szeretnénk.
Elhiszünk sok mindent, mert emberek milliói igaznak tartják. Hiszünk olyan elméletekben, amik bizonyítottan tévesek. Ésszerűtlenül cselekszünk csak azért, mert azt szeretnénk, hogy szeressenek. Szinte mindig hiszünk az orvosoknak, a közgazdászoknak, a statisztikáknak. Ha valamiből kevés van (gondoljunk a boltok „amíg a készlet tart!” szlogenjére), az azonnal felértékelődik számunkra, és mindenképpen szerezni akarunk belőle. Görcsösen ragaszkodunk sok saját tárgyunkhoz, mert érzelmileg nem tudunk elszakadni tőlük. Inkább figyelünk fel a barátságtalan arcokra, mint a barátságosakra. A félelem, hogy valamit, valakit elveszíthetünk, sokkal erősebben motivál, mint a lehetőség, hogy kaphatunk valami hasonlóan értékeset.
„Közösségben könnyű mások elvárásainak megfelelően élni. Magányban könnyű a saját elvárásainknak megfelelően élni. De csak az lesz igazán figyelemre méltó, aki a közösségben is megőrzi függetlenségét” – írja Ralph Waldo Emerson. Amilyen vonzó ez a gondolat, olyan nehéz megvalósítani. Dobelli, a könyv írója is bevallja, hogy ő is szokott tévedni. Mégis, ha idejében felismeri (felismerjük) a gondolkodási csapdákat, hibákat, könnyebb elhárítani, még mielőtt nagyobb kárt okoztak volna. Világosan gondolkodni nagy energiaráfordítást igénylő feladat. Mégis fel kell vállalnunk, ha nem is kényszeresen, minden esetben.
Ha ezt a könyvet végigolvassuk, kapunk némi biztosítékot az ellen, hogy saját oktalanságunkkal túl nagy szerencsétlenségbe sodorjuk magunkat, és jobban boldoguljunk életünk kisebb-nagyobb problémahelyzeteiben.